Kiváltságos idő: ideje szünetet tartani

A világjárvány alatt a Szentírás tanfolyamát végzem a Fülöp-szigeteki Manilában, a Formáció és Vallástudományi Intézetben (IFER). Más nővérek társaságában, akik a helyzet miatt ragadtak ide, egyedülálló pillanatot élek, tele lehetőségekkel és kihívásokkal.

A koronavírusban szenvedő egyik bajtársunk helyzete két hét elzárásra kényszerített minket, amely után hálásak voltunk, hogy épségben és egészségben élhettünk.

Ez egy olyan szünet ideje, amelyet a hívőknek felajánlanak, hogy kinyissák a szemüket a külvilág és önmaguk felé, hogy gondosan megfigyeljék a változásokat és az elmúló dolgokat.

Meghívást kaptunk bizonyos, a pandémiával kapcsolatos szemináriumokon való részvételre, olyan témákkal foglalkozva, mint „a gyógyítás ereje a szépség révén”, „a természet mint terápia[1] ". Ahogy Pascal meghív minket: "Nehéz időkben mindig legyen valami szép benned és a szellemben". Gyakoroljuk a természet szépségének szemlélését, hagyjuk, hogy ez megérintsen és meggyógyuljon. A szépség mélyebbre visz bennünket, hogy megpihenjünk a szent térünkben; maga a természet a gyógyulás forrása.

A próféták metaforát kínálnak nekünk Istenről: számukra Ő "a nagy orvos". A pestist, járványt, betegséget mindig Isten ítéletének, valamint Isten gyógyulási és megújulási lehetőségének értelmezik. Az isteni ítélet tehát az üdvösség forrása is[2]. A próféták szemében a jelen is jel, alkalom számukra, hogy folyamatosan emlékeztessék Izraelt legmélyebb kötelezettségeire - akárcsak mi, keresztények, mi is, a vad olajfa ágai "oltva az olívafára" "[3].

A próféták hirdetése és feljelentése, amely minden korban szükséges, lehetővé teszi számunkra az isteni jelenlét felismerését és az életszentség tiszteletben tartását. Ez ma kihívás számomra.

Sr. Hong Tham

[1] Dr. Honey Carandang és Dr. Arnold Lumbao szemináriumai

[2] Lásd James A. Sanders, a Tóra és a Canon. Fortress Press, 1972,82

[3] Nostra Aetate, 4